A mai irományban kukkantsuk meg a kormánykoalíció másik két gazfickóját, ők mit találtak ki idén, mivel kapaszkodnának bele a bőrülésekbe és persze az eurókba...
Demokratikus Szlovákiáért nem valami szorgosan, de a bizniszért annál inkább küzdő Mozgalom
Bizony ők is latba vetik az erejüket, hogy továbbra is a húsos fazék közelében nyújthassák ki megfáradt lábaikat. Nem túlozzák viszont el. Ennyi év politikai tevékenység után talán a mi szerelmetes Vladonknak is elfogyott a mondanivalója, mert olyan ótvar unalmas kampányt produkál eddig, hogy az már szánalmas. Mélyrepülésben van a párt, merthogy az egykori választórétege már az örök választásokon ikszelget, a fiatalok pedig kvázi figyelembe sem veszik őket, minthogy eléggé elvalult úgy a személyi, mint a politikai kínálatuk. A neves és nemzetes elnökúr azért mégis beújított valamit, ifioncokkal vette körül magát a választási plakátjain és vígan mosolyogva jelenti, hogy a HZDS-re a fiatalok is voksolnak majd. Aztán jön az az ágytál, amibe ilyenkor bele szokás nyúlni. Ezen kívül igazmondást, munkalehetőségeket és rendet ígér a három P jegyében (pravdu, prácu, poriadok). A legijesztőbb az ő kampányukban viszont a jelenlegi szociális-ügyi miniszterasszony. Nem azzal, amit mond, vagy tesz, mert az nem sok vizet zavar, viszont fel a kezeket (úgysem látom,szóval nyugodtan integessetek a számítógépek előtt), aki nem ijedne meg tőle egy sötét sikátorban... Egyértelműen leáldozóban van a párt csillaga (akár nevezhetjük hullócsillagnak is), és ezt már mindenki érzi. Talán leginkább rájuk férne rá egy vezetőségváltás, friss vér, és ezer év után végre egy igazi politikai irányzat, amit képviselni szeretnének, és nem csak ez a bárhogy,csak jussunk be pénzt keresni hozzáállás. Ha ez nem történik meg, a szlovákiát "megalapító" párt nemsokára eltűnhet a politikai körforgásból.
SZNSZ
Magyar sz-szel, csak hogy a nemzet jómadarát csapkodja meg a guta (már ha ezt elolvassa). Bizony mondom néktek, a nacionalista politika a legkönnyebb. Nézzük csak meg, miről szól az egyéb irányutlságú pártok kampánya: munkalehetőségek, fiatalok, gazdaság, fejlesztés, régió, ami csak szem-szájnak ingere. Miről szól a nemzeti párté? Bizony. Rólunk. Mindössze 10%-át tesszük ki az ország lakosságának, de lassacskán csak és csakis mi határozzuk meg a kampány alakulását (valahol hízelgő). Visszatérve: miért egyszerű a nacionalista politika: nem kell gondolkodni, és semmi különlegeset felmutatni. Hülye magyarok!= +1%, Támadnak a magyarok =+2%, Magyarok a magyarok! = 10%, és bumm a parlamenti székbe csapódik a kocsmák hősének pici puha popója. Aztán meg ahogy nekicsapódik, attól a lendülettől felreppen körülötte némi készpénz, amit alig győz összeszedegetni. Idén sem volt ez máshogy, csakhogy idén ez már a szomszéd Mári nénit sem érdekelte, merthogy ez a párt is kezdett kifinganimerülni az eredetiségéből. 4 év botrányai után az ő kimutatásaik is lefelé irányultak, sőt, egyre valószínűbb lett, hogy nem kerülnek be a kormányba, merthogy a miniszterelnök (a jelenlegi) valószínűleg nem kért volna belőle, hogy további 4 évig ő tartsa a hátát helyettük,főleg hogy egyrészt új játszótársak jöttek a térre, másrészt fennáll a veszélye, hogy a jelenlegi partnereivel nem is lesz elég képviselőjük a kormányalakításra. A nemzetiek azért belőtték a szokásos sérót, sőt, nagyon filmesre vették a figurát idén. Olyan semmitmondó, de mégis szélesen magyarázható szlogenekkel lepték el az utcákat, mint "hogy a nemzet anyái ne sírjanak", "hogy a gyerekeink ne féljenek", "hogy a faliújságos buli ne derüljön ki", "hogy a kiskapuk el ne tűnjenek". Vagy az utolsó kettőt csak én találtam ki? Nem tudom. Lényeg a lényeg, az ő kampányuk inkább volt vicces és cikizhető, mint hatásos. Aztán persze jött a bumm, az a bizonyos plakát a roma fiatalemberrel. Kitették, levetették velük, de a hatása megvolt,mert még az is megismerte, aki amúgy nem találkozott volna vele. Aki esetleg mégsem, annak elárulom, hogy egy roma úr szerepelt a plakáton és a felirat arra szólított fel, hogy ne etessük azokat, akik nem akarnak dolgozni. Diszkrimináció a köbön, de erre nem térnék ki, inkább arra, hogy viszonyult hozzá az adott párt vezér(bika helyett)tehene, aki az első nap azt nyilatkozta, hogy igen, egy roma van a képen, de ez nem diszkrimináció, mert mindenki tudja, hogy ők lusták meg hasonlók. Másnap már azzal érvelt ugyanez az asszony, az északi Csadca (csakazértis magyar CS-vel) szülötte, hogy az diszkriminál, aki abban a szlovák állampolgárban romát lát. És persze jött a nemzeti érzés, Pozsonyban/ v Bratislave/ in Bratislava/ в Братславе/ in Bratislava (csak hogy a ragozás is helyes legyen,de több nyelven sajnos nem tudok), megjelent a párt egyik képviselőjelöltjének a plakátja, melyen a Pozsony? kérdésre egyértelműen Bratislavát válaszol. Ezt már egy más fórumon (mindenkinek ajánlom a somorjai Szembeszél című lap első és eddigi egyetlen kiadását, mert immáron gyűjtői darabnak is számít) kifejtettem, de itt talán más az olvasói kör, szóval újfent elmondom, hogy én ezzel teljesen egyetértek. Mint azt mind nagyon jól tudjuk, a világ összes kultúráját az ősSZLOVÁKOK alapították, így Pozsony is Bratislava volt egykoron, aztán a hálátlan németek, akik szintén az ősSZLOVÁK nép egyik leszámrazottja, fogták és rásütötték a Pressburg gúnynevet, azok a szintén ősSZLOVÁK (komolyan mondom, ezzel a banális kifejezéssel nem lehet betelni) gyökerekkel rendelkező magyarok pedig a Pozsony megnevezést adták ennek a csodás városnak. Ugyanez az helyzet a szintén ősszlovák városokkal európa-, sőt, világszerte. Drezden? Nem, Daždany! Venezia? Nem, Benátky! Capetown? Nem, Kapské mesto! Az meg már külön botrány, hogy a csak néhány kilóméterre lévő igazi ősSZLOVÁK várost, Viedeň-t valami jöttmentek átnevezték Wiennek. Vagy tévedek, és ezek tényleg német, olasz, dél-afrikai és osztrák városok (meg még sok más nem-felsorolt), és az ősSZLOVÁKOKTÓL (ígérem, utoljára írom le) származó szlovákok ugyanúgy saját megnevezést alkalmaznak rájuk, mint szinte minden más nyelv egyes városokra? Lehet. De akkor viszont számunkra Bratislava az Pozsony, vagy különben legyen egyenlő elbírálás, és legyen Bratislava Bratislava, de akkor pofoztassék meg mindenki, aki kiejti a Benátky-t, Solún-t (az ugyebár Tesszaloniki), sőt, még az is, aki nem ejti tökéletes orosz kiejtéssel Szankt Petyerburgot (és akkor nista Petrohrad) azaz Szentpétervárat. De a legjobb, hogy magukat a pozsonyiakat nem sűrűn érdekli sem az, hogy hívják a várost, sem az eszenesz ahogy van.
Épp nyúztuk volna a döglött lovat, ha nem jön újra a déli szél. Igen, újra a kettős állampolgárságnál vagyunk, ami úgy megdobja majd a szönöszö százalékait, mint a...nagyon. Amikor már tényleg nem volt mit mondaniuk, adtak a szájukba belevalót, és ontják is most magukból a bölcsességet. Jöttek az új plakátok, hogy nehogy már a szomszédtól kelljen félniük szegényeknek, amin egy nagybajszú fiatalamberből válik fokozatosan besztercebányai szurkoló (az ő színeik is a piros-fehér), a háttérben pedig sokat sejtetően ott az olasz zászló, meg hogy nehogy holnap meglepődjenek, hogy a szlovák zászlót összemosták a magyar válogatott mezével. De ami a legjobb, az a kötkező napokban készült közvéleménykutatás, ami szerint semmi de semmi nem változott meg a támogatottság terén. Ergó (meg a gidák) a szlovák választót egyáltalán nem érdekli, mi történik a napi politikában, mert úgyis megszokásból és arc alapján választ. Vagy legalább a többsége. Vannak azért a pártnak továbbra is kevésbé támadó plakátjai, például ahol az a bizonyos Csadcai asszonyság topmodell stílusban bucsít a nemzet nemzeti atyja mellett, aki viszont annyira bambán néz a végtelenbe, hogy talán tényleg elhisszük, amit az újságok írnak róla. De mi tudjuk, hogy ő a nemzet tanítója, aki azt akarja, hogy a gyerekeink okosak legyenek a jövőben. Például tanuljanak meg úgy szónokolni, ahogy azt tette ő egyszer anno egy pozsonyi szórakozóhelyen (a youtube-on meg lehet találni). Igazi példakép!
Még egy olyan apróságot hozzá, hogy érdekes módon a telefonfülkéket támadták meg a plakátjaikkal, szóval ha esetleg kénytelenek vagyunk innen telefonálni, máris a nemzeti eszmék ketrecébe kerülünk. Na ilyenkor jön elő a klausztrofóbia, nem?
És a legjobb poénok mindig az utcán vannak! Pozsonyban sétálgatva találtam rá az utca humoristáinak egyik újabb kiváló fogására, amit zárszóként osztok meg veletek.
