És él! Valami ilyesmit kiált fel Frankenstein doktor, amikor az általa teremtett szörny életre kel. Ugyanúgy született meg és kelt életre ez a jelenleg formálódó koalíció, amit csakúgy mint a szörnyet különböző darabokból raktak össze, és van köztük olyan alkatrész is, ami nem teljesen kompatibilis másokkal. Figel és a KDH nem engedett a kígyó csábításának és nem követte el azt az eredendő bűnt, hogy minden ígérete ellenére a Smerrel álljon össze, így egy heti sikertelen próbálkozás és nem kis pénzosztás után nagy és bölcs vezérünk kijelentette, hogy már nincs mit ellopni esélye, hogy kormányt alakítson és a Gasparkonk átadta a lehetőséget a mi saját, külön bejáratú vaslédinknek. Neki meg már a kezén voltak az ütő lapok, szóval máris kezdődhetett a kormányprogram kialakítása. Persze az eltelt egy hétben nem kevés pénz cserélt gazdát, merthogy az autópályaépítési projektek mellett az iskolák is netet kapnak lazán 30-szoros áron, és az tuti, hogy a különbözet a valós és a kiegyezett ár között nem az én zsebemben landolt. Meg páran sikeresen kvalifikálták magukat más állami pozíciókba, ahol a leendő kormány nem férhet majd hozzájuk így biztosítva szerény túlélésüket. Fico mester pedig elfoglalja az ellenzék vezérbikájának járó díszpáholyt, és onnan nézi, meg persze kommentálja majd végig, hogy folyik minden szenny amit ő húzott le a WC-n a leendő kormány nyakába. Nem is biztos, hogy annyira sokat vesztett ő két hete. Talán épp csak 4 évet.
Bár a koalíciós pártok mindnent megtesznek majd, hogy ne így legyen. Látszik ez abból is, hogy végül még a saját anyukáikból is szüzet csináltak, csak hogy tényleg mindenki beleegyezzen a négylevelű lóherébe, ahogy a hazai sajtó oly gyakran emlegeti őket. És újra a KDH segge lett a legfényesebb a héten, minthogy nekik apró kompromisszumok jutottak, míg a többiek alap programtézisekről kellett hogy lemondjanak, mint a regisztrált partnerkapcsolatok, vagy a nyelvtörvény megváltoztatása. A tárgyalások javában folynak és nem kis intenzitással. Még a szlovákok VB győzelmét sem látták a politikus urak és hölgyek, épp csak Lipšic mester rohant a TV elé minden gólnál, de nekik aznap is más taktikázás jutott.
"Ha elfutsz, nem lehetsz belügyminiszter!"
Annyira intenzíven tágyalnak a felek, hogy a múltkor amikor Lebo Béla elhajtott mellettem kocsival, meg is lepődtem, hogy nem volt vele a Figel, Sulík, Radičová hármas, és akár út közben is folytatódhatott volna a posztosztogatás. Merthogy ebben sincs még egység. Mindenki belügy és pénzügyminiszter akar lenni, úgy meg nem is könnyű, de azt ígérik hogy hétfőre végre kiegyeznek, mint a magyarok anno 67-ben. Nem is lenne rossz, mivel a Zunijó csütörtökig szabott ultimátumot Szlovákiának, hogy írja alá az eurózóna mentőcsomagjának tervét, mert ha nem, jaj lesz nekünk. Minthogy a leendő kormány előbb az állami kincstár helyzetét és az államadósságot szeretné felmérni, és csak azután döntene a mentőcsomagról, homályosan látom annak esélyét, hogy ez megtörténjen, szóval lehet, hogy ha nekünk kell majd segítség, szépen hátat fordít nekünk mindenki. Viszont a vak vezet világtalant helyzet állna be, ha pont mi mentenénk meg az eurozónát meg görögországot (a görögökök átlagfizetése 3x annyi, mint Szlovákiáé, a GDP is lényegesen nagyobb). Ez viszont a jövő zenéje, és heteken belül meg is hallgathatjuk.
Időközben a Guantanamoi börtönből szlovákiába szállított fogjok visszavágynak a nemzetközileg embertelennek tartott kubai börtönbe, merthogy még ott is jobb volt, mint nálunk. Talán mi leszünk az EÚ szibériája is egyszer.
Az ország pedig büszke lehetne a fiaira, akik a VB-n elérték a szinte lehetetlent, és végre egy cseppnyi fociláz is felbukkant az országban másnap reggel, de még mindig szégyellhetjük magunakt, hogy alig pár kutya ugatja meg, hogy a nemzeti csapat a történelemben először jutott ki, sőt tovább is. Más országokban, ahol a VB részvétel 4 évente teljesen normális jelenség még 2 hétig tombol a foci őrület, mindenhol érezni, hogy a srácaik ott vannak, Oroszországban az előző EB ideje alatt hatalmas transzparensek hirdették, hogy az ország büszke a csapatra és támogatja őket. Nálunk meg először lehet látni reklámokat egy-egy játékossal. Ennyi. Talán nem is érdemel az ország ilyen sportolókat. Én viszont innen is kikiáltom az éterbe, hogy azért sokan vagyunk akik lélekben velük vannak és büszkék vagyunk rájuk és sok szerencsét, nektek meg érzelmes és jó szurkolást kívánok holnap délutánra, amikor az SaS ideáljával mérkőzünk meg. Nemsokára újra jelentkezem!
