Ez megint csak így jött ki, hogy egy hét után újfent vasárnap jelentkezem. Talán azért van ez így, mert ilyenkorra józanodom ki az előző esti Fásy mulató bódultságából és az agyam máris rápörgött a következő Vidám vasárnapra, tehát ilyenkor éri a legtöbb inger, és ilyenkor dübörög 100%-on.
Egy hét intenzív tárgyalgatás után a lóhere négy levele kiegyezett, és tényleg együtt akarnak majd szerencsét hozni nekünk, de főleg maguknak. A partnerek szétosztottak minden lapot, bársonyszéket és eurót és keddan aláfirkantják a házassági szerződést. Voltak ugyebár gondok, hogy ki honnan mennyit lopjon, meg hogy Mert Vojtech mégis milyen státuszban védje a magyarok érdekeit, hogy legyen kisebbségi ügyes alelnök, vagy külön megbízott, vagy szimplán Béla. Bár éhes száj tátva marad, minthogy lényegesen kevesebb államtitkár lesz, csak egy helyen lesz kettő, minthogy a pénzügyminiszternek szeretnének eképpen a körmére nézni majd. A Vaslédi megszünteti a kereszt-ellenőrzést is a minisztériumokon, hogy mindenkinek csak a saját szemét kelljen becsuknia, ha némi pénz cserél gazdát. Végül pedig az Unijou fenyegetése is megtette hatását, és hűséges kutyaként természetesen beszállunk a magunk részébe, és Richard Superman Sulík módjára mentjük majd meg egész Európát. Persze a saját gondjaink sem kicsik, mert ahogy Fico bácsi meg is mondta, kiváló állapotban adta át az országot. NEM! Becsületes hiányt hagytak maguk után ezek a sáskák az államkasszában és hagytak maguk után egy éhes óriást. A díszes társaság ugyanis továbbra sem tudja, mihez kezdjen a belső ellenséggel, azaz Harabín bácsival, aki szabotőrként fúrja majd az oldalukat.
Hagyjuk el kicsit a határokat: magyarországon is volt program a héten, merthogy köztársasági elnököt választott a magyar parlament (mert ott az választja meg), és kiválóan megmutatkozott Orbán Viktor politikai taktikája. Nem, nem a medializált, hanem a valós. Mert ugye tudjuk, hogy Vitya bőszen készül harcolni a coccializmus utolsó maradványai ellen. Teszi mindezt úgy, hogy egy vérbeli őscoccialistát választat meg köztársasáig elnöknek. Mert nehogy azt higgyük, hogy egy szocializmus alatt is vezető minisztériumi pozíciókat betöltő Schmidt Pál Kvarda József szállóigéjével élve sosevót kommunista.
Németországban Merkel mama bukott nagyot és zuhan lassan de biztosan a politikai szakadék felé, Csehországban kormány alakult, Medvegyev Óbamánál vendégelt, aztán otthagyott két kémet, akiket persze elkaptak (ipiapacs!), de a két fél nem hajlandó ezen összeveszni. Irán szíriát fegyverzi fel, Észak-Kórea meg önmagát, a Franciák a békacomb mellett a héten a nyugdíjakon és a L'Oreal öröklésén is összevesztek, Ukrajna kilép a NATO -ból, hogy közelebb kerüljön Putyin popója-lukához, Svájcban továbbra sem történik semmi, a Hollandok pedig tovább füveznek és Belgium is létezik még ideig-óráig.
A nemzet fiai pedig egy újabb kiváló teljesítmény és szemet könnyeztető játék után kiestek a világbajnokságról, de emelt fővel és büszkén térhettek volna haza, ha a hazai futballszövetség nem csak a zsebtöméssel lenne elfoglalva (nálunk ugyebár ez az igazi nemzeti sport) hanem megbecsülné a játékosait, főleg ha olyan dolgokat érnek el, mint ez a 23 srác. De nem teszik, így csak egy maroknyi ember üdvözölhette a hazatérő válogatottat, és egy kiváló edzőnek valószínűleg egy életre elment a kedve attól, hogy a jövőben bármit is letegyen az asztalra értük. Mindezen túl ha szeretitek a focit, ha nem, ez akkor is egy történelmi és gyönyörű pillanat volt,amire egy ország lehet büszke és újfent innen kiáltom ki az éterbe, hogy köszönjük srácok!
Nektek pedig köszönöm, hogy újra az én blogommal tettetek egy lépést a szemüvegesség, vagy csak +1 dioptria felé!
